Rólam
Ki ez a Tóth gyerek és miért halgassak rá?
Üdvözlöm!
Tóth István vagyok. Lehet, hogy még nem ismer, de bízom benne, hogy hamarosan nagyon örülni fog neki, hogy megismert. Mondom miért.
Először is, nagyon köszönöm, hogy érdekli, hogy ki vagyok. Szerintem tanulságos lesz a történetem.
Már csak azért is, mert a „karrierem” tele volt buktatókkal. Talán többel is, mint egy átlagos vállalkozónak szokott.
Nem is vagyok egy klasszikus értelemben vett vállalkozó. Csak egy épületasztalos vagyok, aki megpróbál igazán jó lenni abban, amit csinál. De hogyan?
A biztonságos unalomban kezdtem
Az első munkahelyem (1988-1997) egy termékgyártó üzem volt, ahol kiegészítő kisbútorokat, egyedi ajtókat és üvegfalakat készítettem.
Nem volt nagy élmény a monoton meló…de kiderült, hogy van bennem elhivatottság és tehetség, ami később egyre fontosabbá vált.
A rutinos szakiktól nemcsak ellestem a fogásokat, hanem tovább is fejlesztettem a technikákat, hogy hatékonyabban tudjak termelni.
Van egy elvem, amit azóta is alkalmazok…
„Ha már csinálunk valamit, csináljuk jól”
Nem voltam törtető, mégis rövid idő után „valahogy” megtaláltak a precíz hozzáállást igénylő feladatok, én pedig nagy lelkesedéssel fogadtam a kihívásokat. Így szinte vonzottam magamhoz azokat.
Míg a pályakezdő koromtól a haladóig értem, sok alkalommal kérték a segítségemet a rokonok és ismerősök, hogy javítsam meg az ablakaikat, vagy fordítsam át a nyitásirányt az ajtón, stb… Persze aprópénzért cserébe. Így szép lassan kialakult egy hobbi is a munkahely mellett.
A rendszerváltásig úgy látszott, innen mehetek nyugdíjba, de a cég vezetői a gyártó üzemet bezárták, mert több profitot vártak tőle, mint amennyit megtermelt. Az utcára kerültem, a munkatársaimmal együtt.
És jött az éles váltás
Csak hamar az egyik volt főnököm vállalkozásában kötöttem ki, ahol változatos és érdekes munkák vártak rám. Egyedi méretű és kialakítású ajtókat, ablakokat, bútorokat készítettünk a műhelyében.
Élveztem az igényes famunkát, akár beltéri ajtót, akár hőszigetelt nyílászárókat kellett készítenem.
A főnököm egy kínosan precíz, magas szintű tudással rendelkező szakember volt, aki mellett fel kellett kötnöm a gatyámat, hogy tudjam tartani a tempót.
Az alapelvem jól működött, csak az eredmények maradtak el.
A főnököm ritkán volt elégedett az egyébként kiváló teljesítménnyel is, mert a termékeinket nem tudta úgy beárazni, hogy a munkadíjak elérjék a minimálbér szintjét.
Fél év elteltével búcsút intettünk egymásnak, mivel nem tudtunk feszültségmentesen együtt dolgozni. Ö azóta is egyedül nyomja az ipart, alulfizetett asztalosként.
Eközben a privát munkáim is szaporodtak valamelyest, viszont a feltételeim még nem voltak adottak egy vállalkozás beindításához.
Micsoda véletlen!?
A lakóhelyem közelében, két vállalkozó ismerősöm bútorlap szabászatot nyitott. Ők vették meg a bútorlap élzárógépet az első munkahelyemről, de a beállításával már nem boldogultak.
Infóik voltak rólam, hogy valaha dolgoztam ezzel a géppel, ezért megkértek, hogy üzemeljem be a masinát.
Pikk-pakk beállítottam az élzáró gépet és ezzel kezdődött el az én ottani pályafutásom is, mivel tartós munkahelyet kínáltak nekem.
Elfogadtam a feltételeiket és beálltam a csapatukba, ahol én lettem a Jolly Joker, a tapasztalatom miatt. Egyedi bútorokat és fenyőfa székeket gyártottunk száz számra.
Sablonokat készítettem a székek íves formájú alkatrészeihez, hogy azokat gyorsan és precízen tudjuk gyártani. Sorozatfúrón a köldökcsapok helyeit furatoltam, keretes ajtókat készítettem bútorlapból és bútorokat állítottam össze.
Az alapelvem itt is kitűnően működött.
A csapatban nagyon jó hangulat volt, a fizetés is egész kellemesen alakult és végre megbecsültnek éreztem magam.
A tulajdonosok a több profit reményében, németországi piacra is elkezdtek termelni. Ebből viszont óriási bukás lett, a várva várt siker helyett.
Én kiléptem tőlük, mielőtt elkezdődött volna a „Német projekt”, mert tudtam, hogy ez túl nagy falat ennek a vállalkozásnak. Vékony másfél év alatt csődbe is mentek.
Azt hittem megtaláltam.
Néhány évig, pancser vállalkozók malmára hajtottam a vizet alulfizetett asztalosként, míg rá nem találtam egy igazán nekem való munkahelyre.
A szóban forgó cégnél, melyben a tulajdonos megvett egy komplett asztalos műhelyt, a saját 600 négyzetméteres házához nyílászárókat és fa bútorokat készíttetett az asztalosaival.
Csupa olyan, nekem tetsző szakmai munka volt ott, amit imádtam csinálni.
A bér, amit akkor kerestem, klasszisokkal jobb volt az előzőekhez képest. A saját magam fejlesztése, amit az ottani kollégák között értem el, szintén nagyon motiváló volt számomra.
Bútor minőségű hőszigetelő ablakokat és ajtókat készítettünk vörösfenyőből, a beltéri ajtókat és az álmennyezetet pedig tölgyfából. Igazi ínyencség volt nekem.
Az áttörést és az elismerést azzal sikerült elérnem a részlegvezetőnél, hogy az ajtók íves alkatrészeihez olyan sablont készítettem, amilyet az ottani asztalosok nem használtak addig.
A cég tulajdonosának viszont nem jött be a számítása a nyílászáró gyártásban, ezért hét év után lakatot tett a műhely ajtajára.
Spekulánsok között
Toltam a szekerét olyan fa nyílászárókat gyártó, rehabilitációs cégnek is, ahol a tulajdonosok felvettek tíz-tizenkét asztalost és melléjük – állami támogatással – húsz rokkant segédmunkást. Ezzel a csodacsapattal akartak hatalmasat kaszálni az ügyeskedő tulajdonosok.
Néhány hónapig kibírhatónak találtam a meló helyet, de hamar rájöttem, hogy nem mennek rendben a dolgok. Kiléptem. Fél év múlva, nagy pofára eséssel vége lett a szélhámos tulajdonosok próbálkozásának.
Döglött lóval a versenypályán
2011-ben, a gazdasági válság elején, beindítottam az első vállalkozásomat egy bérelt műhelyben. Tudtam, hogy a legrosszabb időpontban vágtam bele, viszont besokaltam már a dilettáns faipari cégvezetőkből és élni is kellett valamiből.
Luxus minőségű egyedi fa nyílászárókat, zsalugáteres árnyékolókat, fa lépcsőket és fa bútorokat készítettem a tehetős ügyfeleimnek. És jöttek a sikerek….
Az elismeréseknek köszönhetően a megrendelők száma gyarapodott ugyan, viszont mindannyian azon erőlködtek, hogy az áraimat lefelé tolják.
Ebben az időben mindegyik cégnek és vállalkozásnak nehezen ment, kevés volt a fizetőképes megrendelő és az is apró pénzt fizetett az elvégzett munkáért. Én is bele kerültem ebbe a lefelé húzó spirálba, hiába próbáltam tartani az áraimat.
Úgy éreztem magam, mint az a szakács, aki egy ötcsillagos étterem konyhájában éhezik.
Kétszer annyi ledolgozott munkaidővel annyi bért kerestem vállalkozóként, mint egy közepesen fizetett alkalmazott, a körülöttem működő cégeknél.
Néhány év kínlódás után rájöttem, hogy ha a gazdag ügyfeleim nem akarják megfizetni az extra minőségű szolgáltatást, a hétköznapi embereknek pedig nincs pénzük az egyedi nyílászárókra és bútorokra, akkor változtatnom kell a stratégiámon.
Másodállásban várakozva
A szomszédomban termelő fémipari cégnél – CNC esztergákkal – százezer számra gyártották a gépipari alkatrészeket, nyugat európai exportra. Szakember viszont nem volt elég a gépeikhez.
Mivel volt CNC gépkezelő végzettségem, helyet kaptam közöttük. Megint csak elszegődtem alkalmazottnak, így itt vészeltem át azokat a súlyos időket, amikor kevés nyílászáró és bútor megrendelésem volt másodállásban.
A három műszakos beosztást és a teljesen más típusú munkavégzést nehezen tudtam megszokni, nem lett a kedvencem.
Hiányzott a saját világom, amit az ajtók, ablakok, zsalugáterek és bútorok adtak nekem.
Ráébredtem a tényre, hogy ez nem csak beidegződésem, hanem a szenvedélyem is. Csakis ezt a munkát vagyok hajlandó pénzért végezni, ebben akarok fejlődni és kiteljesedni.
Ahogy a gazdaság kezdett magához térni, a privát munkáim is annyira megszaporodtak, hogy nem győztem őket, a főállás mellett. El kellett döntenem, hogyan tovább….
Evolúció
Ott hagytam az esztergákat és újra szerveztem a vállalkozásomat, hogy azzal szolgáljam a környezetemet, amiben igazán jó vagyok és minden ügyfelemnek a legjobb lehetőséget kínáljam.
A fa nyílászárókat idő közben kiszorították a műanyag társaik, mivel az olcsóságuk mellett a sokkal jobb a víz és légzárásuk, egyszerűbb a javításuk és karbantartásuk.
Adta magát a helyzet, hogy vagy alkalmazkodom az új anyagokhoz, vagy kizárom magam a nyílászárók világából, amit mindig is a magaménak éreztem. Váltottam tehát és így még egyszerűbb dolgom is lett…
A fa ajtók és ablakok mellett, most már a műanyag nyílászárók beépítését és javítását is szívesen elvégzem, a hozzájuk kapcsolódó utómunkákkal együtt.
Ezzel a kis változtatással ismét pályára állítottam és versenyhelyzetbe hoztam magam, a folyamatosan változó jelenben.
Az alkalmazkodás kihúzott a csávából…
Ugyan kellett hozzá néhány év, de stabilizáltam magam a megváltozott piacon.
És most azon vagyok, kedves érdeklődő, hogy segítsek Önnek is, a nyílászáró projektje sikeres kivitelezésében.
Hogy a régi ajtói és ablakai ugyanolyan jól szolgálják a kényelmét, biztonságát, mint ahogyan új állapotukban tették.
Vagy ha új és modern nyílászárókat szeretne beépíteni a régiek helyére, a vadiúj házába, tőlem igazi segítséget kaphat, hogy ezt a célját valódi siker koronázza.
Most, hogy már ismeri a történetemet, talán látja, hogy jó helyen jár, ha lelkiismeretes szakembert keres.
Ha gondolja, tegyen próbára…
Igen, sokan kínálnak ablak és ajtó beépítést, javítást.
Nem is azt mondom, hogy ne higgyen más szakembereknek. Több forrás, több nézőpont…ami teljesebb képet ad.
Azt mondom tehát, hogy én is tudok olyan trükköket, amelyekkel könnyen lehet, hogy több százezret sikerül megtakarítania.
Köszönöm, hogy végigolvasta ezt a hosszúra nyúlt „önéletrajzot”!
Most itt az ideje, hogy belefogjon az eredményes nyílászáró projektbe. Nem igaz?
Bízom benne, hogy így dönt.
És bízom abban is, hogy olyan kiváló eredményekben lesz része, mint az ügyfeleimnek, akik már megtapasztalták az ablak és ajtó szervíz szolgáltatásomat.
Kellemes tapasztalatokat kívánok a hibátlanul működő ajtók és ablakok világában!
Üdvözlettel: Tóth István
Ui. : Itt van egy tipp, mivel kezdheti ezt az egész kalandot…